Eve elindult az ajtó felé, de én megfogtam a karját, és visszahúztam. A lány meglepetten a kezeimre nézett.
- Te remegsz.
- Ne menj.. el..
- Dante, fel fog nekik tűnni, hogy semmi életjel nincs tőlünk. Pár perc, oké? Utána kitalálunk valamit.
Bólintottam, majd elengedtem. Eve pár pillanatig habozott, aztán kinyitotta az ajtót, majd amint kilépett be is csukta azt.
Beszélgetést hallottam.
- Beszélnem kell vele.
- Szerintem az utolsó vagy, akit látni akar. Húzz el, te antiszociális barom.
- Lám, mekkora szád lett, annak ellenére, micsoda tudatlanság vesz téged körül.
- Tch... - Eve a kulccsal bezárta az ajtómat.
- Sok sikert, Rómeo. - ezzel a végszóval le is zárta a beszélgetést, és sietve lement a többiekhez.
Ezután kopogást hallottam.
- Dante, nyisd ki.
Ijedten összekuporodtam a szoba egyik kis sarkában, és vártam.
- Dante! - Szólalt meg a hang egyre ingerültebben.
Mikor kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, elfogott a hányinger, és egyszer csak elsötétült a világ...
****
Mikor leértem a többiekhez, mindenki rám nézett.
- Csak rosszul lett.
- Megint? - Kérdezte Cassandra aggódva. - Felmegyek hozzá. - Mikor elindult a lépcső felé a lány, az útját álltam.
- Ne.
- Miért ne?
- Csak ne. Nem hiányzik, hogy a nyávogásoddal még jobban elcseszd az állapotát.
- Hogy te milyen bunkó vagy! - fakadt ki a lány, de nem nagyon törődtem vele.
- Én orvos vagyok, talán tudok segíteni. - Ajánlotta fel a segítséget Faust, de csak megráztam a fejemet.
- Nem tudsz, ezen nem. Csak.. A francba! - Eszembe jutott, hogy a könyvemet fenn felejtetem, amiben meg kellett volna keresnem a megoldást.
- Mi az? - Kérdezte Yoh.
- Semmi. Egy perc és jövök. - Felrohantam az emeletre.
Mikor felértem, Dante épp jött ki a szobából. Tekintete a padlót figyelte, léptei lassúak voltak, mintha csak most kelt volna fel. Hao megfogta barátnőm csuklóját, aki szép lassan először a srác kezére, majd arcára nézett. Hao szemei elkerekedtek, én pedig elüvöltöttem magam.
- Engedd el! - Már késő volt. Dante szabadon lévő karján elkezdett a fekete vér folyni, mígnem teljesen beterítette. Ezután az ujjai eltűntek, helyükre pedig éles tüskék kerültek. Felemelte egykori karját és Haot akkora erővel csapta vele csípőn, hogy az lezuhant az emeletről. Rémülten néztem, ahogy a srác a falnak csapódik, és a földre zuhan.
- Dante?... - Nyögtem ki halkan A lány, mikor felém fordult, elborzadtam. Szembogara eltűnt, a haja sötétebbé vállt, éles fogaival rám vicsorgott. Jól tudtam, ő már nem ember, hanem valami annál sokkal rosszabb.
- Milyen kár érte... - Szólalt meg egy démoni hang Dante testéből. - Milyen kár... - A démon ismét felemelte fekete végtagját és rám támadt. Ira épphogy meg tudta fékezni a támadást, már jött a következő, ezúttal ő maga ugrott felém. A lendület közepette szélesre nyitotta hatalmas, fekete, szétszaggatott szárnyait és mikor elért hozzám, megfogott a ruhámnál fogva, majd felszállt velem a levegőbe. Mikor leértünk a földszintre, a többiek közé dobott. Szerencsém volt. Ren a többiekkel ellentétben mutatott némi lélekjelenlétet, és elkapott.
- Jól vagy? - Kérdezte rideg stílusában. Miután letett, bólintottam.
- Mi a fenét csináltál vele?! - Üvöltötte rám a szoba másik végéből Hao, miközben felénk sietett, már amennyire tudott. A jobb lábára úgy tűnt, hogy nem nagyon tud ráállni. Az ütés nem épp a legjobb helyen érte.
- Én? - Fakadtam ki dühömben. - Te vadbarom, gondolkozz, mielőtt megszólalsz!
- Srácok, vigyázzatok!
Haoval mindketten felnéztünk, és rögtön hívtuk a szellemeinket. Nem sok kellett hozzá, hogy a démon ismét kárt tudjon bennünk tenni. A hely kicsi volt, és úgy tűnt, a démon mind egy helyre akar minket szorítani.
- Valaki magyarázza már meg, hogy mi a franc folyik itt! - Üvöltötte Rosalie.
- Alkossatok védőburkot, és elmondom!
Úgy tettek. Mindahányan voltak, a szellemeikkel körbefogtak minket, majd a következő pillanatban mind engem figyeltek, a legtöbben gyilkos tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése